Sub rosa - emlékek

Aligha mernék vállalkozni Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművészetének méltatására: mindannyiunk szerencséje, hogy oly hosszú évtizedeken át élt és alkotott (1884-1975), s egyike lett azoknak a magyaroknak, akik a huszadik században kivívták maguknak a világhírt. (1947-ben a Szabadság szobor avatásán. Filmhiradó online felvétele) A Magyar Nemzeti Galéria mellett külföldi gyűjtemények sora – köztük a British Museum, az Ermitázs, a… Tovább »

Aczél György (1917. augusztus 31.–1991. december 6.) 100 éve született és bár csak röviddel, de túlélte a rendszerváltást. – A Kádár János nevével fémjelzett annak a korszaknak lett kulcsszereplője, amelyben perdöntő volt a „három T”, még pontosabban az, hogy ő személy szerint mit támogatott, tűrt, tiltott a kultúra területén. Vagyis – tetszik, nem tetszik, amit tett, ahogyan… Tovább »

Szűrös Mátyás (*1933 ) olyan számomra, mint a csúszós, pikkelyes hal a vízben: akárhonnan próbálom megfogni, kicsúszik. Évtizedek óta hiába próbálom megérteni, mi jár valójában az agyában, nem sikerül. Egy ideig azt hittem, bennem van a hiba. De amióta tudom, hogy sokan küszködnek vele kapcsolatban hasonló gondokkal, megértettem: ő maga akarta, akarja így. Bár abban változatlanul… Tovább »

FÜST MILÁN  (1888–1967) maga volt egy személyben – biztos, hogy nem pusztán számomra –  a szellem és a szív, az értelem és a mély emberei érzések mindig egymással párhuzamos “napvilága”: azzal, amit és ahogyan írt prózában és lírában, s amit mondott sokaknak – és úgy éreztem mindig – négy- és sok szem közt. Egy kedves… Tovább »

Horn Gyula 2017. július 5-én lehetett volna 85 éves, de már 2013. június 19-én meghalt, a rendszerváltozást követő korszak Róbert Károly úti „döblingi betegeként”   Lehet, sőt kell vitázni mindarról, mikor, mit tett, s hogy amikor azt tette, amit tett, miért éppen azt tette. De ellenfelei, sőt ellenségei sem vitathatják – ha szívesen nem ismerik… Tovább »

Kocsis Tamás „Sub rosa – avagy megíratlan megírandók” címet viselő, nyomdafestéket  eddig nem látott  újságírói archívumából. Kítűnő kollégánk, aki jó ötven esztendőt töltött a pályán, emlékező írásának az ad időszerűséget, hogy ezekben az órákban zajlik a vasfüggöny átvágásának 20. évfordulójára rendezett nagyszabású, nemzetközi megemlékezés a magyar fővárosban. Fogadja érdeklődéssel, kedves olvasó, Kocsis Tamás sorait! Öt… Tovább »

Sokak kérdésére: ki látható mellettem a Facebook portrémon? A válasz Scheiber Hugó..Mert hogy Scheiber Hugó (1873-1950) önarcképe nélkülünk, a Kocsis család nélkül sohasem lett volna a művész leghíresebb képe.Az akkoriban mindig éhes, egyben üres zsebeiről inkább, mint képeiről híres, viszont a jövőben reménytelenül reménykedő festő az Est-lapok újságíróinak is kedvence volt: ebédért, vacsoráért árulta frissen alkotott… Tovább »

Habsburg György  HABSBURG GYÖRGY (1964- ), azaz a császári és királyi  Habsburg-család  egyik  rangidõse, apja, a legendás Ottó halála óta  vannak, akik úgy emlegetik, mint  aki elméletben akár az egyes számú igénylõje is  lehetne a nem létező magyar királyi trónnak.  Persze, ha és amennyiben?…       Szeretnék a fejébe látni, amikor az Országházban elnézi a Szent Koronát,… Tovább »

Kocsis Tamás „Sub Rosa – avagy megíratlan megírandók” című, kéziratként őrzött gyűjteményének forrása családi háttere és jó fél évszázados újságírói munkája. Élményeiből ez alkalommal 1944 karácsonyának drámai emlékeit osztja meg az Infovilág olvasóival. A két főszereplő: Boldizsár Iván és Bajcsy-Zsilinszky Endre – a 65 évvel ezelőtt történtek időrendjében.   Boldizsár Iván (1912-88) Boldizsár Ivánt, az írót, újságírót gyerekként… Tovább »

The hobby of my life since my childhood  has been  –  philately. And as a man in an  uncomfortable age, well over 70 (I was born in 1935),  today I dare say: it has become the greatest present from  this, for me so kind  hobby, that  about good  20 years ago, in dramatically  world historical… Tovább »