Sub rosa - emlékek

Szalai Pál, osztálytársam volt a Szent István Gimnáziumban:Most, október 27.-én lenne 82 éves, 3 nappal előzött meg ezen a világon. De ez a magányos gondolkodó, az emberi jogok harcosa, öngyötrő humanista szociáldemokrata, méltatlan módon korán, már 68 évesen meghalt. Ahogyan múlnak az évek, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, mekkora űrt hagyott maga után. Valljuk be, legalább… Tovább »

Világifjúsági Találkozót tartanak most,  2017-ben – Szocsiban.  De 60 éve is volt egy VIT, történetesen Moszkvában…. Ez – a még élő részvevők közül –   rajtam kívül talán Kulcsár  Istvánnak is megmaradt az emlékezetében. Jelszó:  záróünnepség utáni zárópiálás  a moszkvai rádiós Sismonyin elvtárs vendégeiként és  Butyirszkaja ulica. Én az asztal alatt fejeztem be és István lakásán… Tovább »

 Amerigo Tot (1909-1984) a magam mércéje szerint azért Tóth Imre is, mert így írta alá azt a levelét, amelyet röviddel a halála előtt kaptam tőle, s egyedülálló ritkaságként maradt meg személyes kincseim között. Ha így írta, biztosan azért tette, mert magyar művésznek érezte magát, amikor az MTI egyik vezetőjeként tett római látogatásom előtt fotografálási céllal… Tovább »

Elődök sorát követően, lányom, unokáim jóvoltából berobbant az életünkbe egy aprócska kutya.  Ahogyan illik, napok alatt szeretetre késztette a család apraját, nagyját. Amikor éppen nem alszik örökmozgó, kávé-fehér keverék a színe, olyan a fajtája, hogy soha sem lesz belőle óriás. „Típusára” nézve havannai pincs(i) vagy ha jobban tetszik:Bichon havanese, Havanese, Bichon Havanais, Havana Silk Dog…. Tovább »

  120 éve, 1897. szeptember 20.-én született (1966-ban halt meg) Tamási Áron. Egyetlen mondatával kiérdemelte volna a helyét a magyar írók legnagyobbak között: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. De ennél sokkalta többet hagyott ránk. Életrajz Ábel-könyveivel (Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában) a legolvasottabb magyar próza- és drámaírók közé… Tovább »

Kína sokezer éves ismert történetéből nekem olyan esztendők jutottak, amelyekben porcelánok gyűjtögetése helyett – keserű újságírói köteleségként –   főként arról kellett beszámolnom naponta Pekingből Budapestre, hogyan rombolják a világ egyik legősibb kultúrájának kincseit. 1966-ban nekem robbant ki az a vandalizmus, amely a szó legszorosabb értelmében az emberiség – benne a kínaiak – által évezredek által… Tovább »

  A történelem Debrecenből is visszaköszön. Mert, hogy Vlagyimir Putyin friss egyetemi díszpolgársága kapcsán a cívis város egyetemének “honoraris causai” között Kállai Gyula neve is felbukkant. Igaz, ő díszdoktori címet kapott 1975-ben. Pontosan abban az évben, amikor az az MSZMP XI. Kongresszusán – Fehér Lajos és Nyers Rezső  társaságában – kiejtették a Politikai Bizottságból, amelynek… Tovább »

Kalandozásairól, életviteléről, autóiról, szerelmeiről és házasságairól nem érdemes vitatkozni, bár vannak, akik kedvvel főként életének ezeket a cifraságait emlegetik.  Szégyen, hogy festő kollégái közül is néhányan ezt teszik, rejtett vagy nem is annyira titkolt irigységből. Pedig rá is elsősorban az illik, amit a telibe találó népi szólás Mátyás király állítólagos nőügyeiről fogalmazott meg: „Nem ezért… Tovább »

Aligha mernék vállalkozni Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművészetének méltatására: mindannyiunk szerencséje, hogy oly hosszú évtizedeken át élt és alkotott (1884-1975), s egyike lett azoknak a magyaroknak, akik a huszadik században kivívták maguknak a világhírt. (1947-ben a Szabadság szobor avatásán. Filmhiradó online felvétele) A Magyar Nemzeti Galéria mellett külföldi gyűjtemények sora – köztük a British Museum, az Ermitázs, a… Tovább »

Szűrös Mátyás (*1933 ) olyan számomra, mint a csúszós, pikkelyes hal a vízben: akárhonnan próbálom megfogni, kicsúszik. Évtizedek óta hiába próbálom megérteni, mi jár valójában az agyában, nem sikerül. Egy ideig azt hittem, bennem van a hiba. De amióta tudom, hogy sokan küszködnek vele kapcsolatban hasonló gondokkal, megértettem: ő maga akarta, akarja így. Bár abban változatlanul… Tovább »