1.0Sub rosa - emlékekhttps://masolat.cafeblog.huKocsis T.https://masolat.cafeblog.hu/author/xhappy150gmail-com/<h4 style="font-weight: 400"><span style="font-family: 'times new roman', times, serif;color: #000000"><em><strong><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Heged%C3%BCs_Andr%C3%A1s_(politikus)" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Hegedűs András (1922. október 31. – Budapest, 1999. október 23.)</a> mindmáig minden idők legfiatalabb magyar miniszterelnöke lett, amikor 1955-ben - 33 éves korában – Rákosi Mátyásnak sikerült oly mértékben visszavágnia az 1953-as vereségért, hogy Nagy Imrét lemondatták kormányfői posztjáról. (Orbán Viktor 1998-ban 35 évesen lett miniszterelnök). A tudtommal 1783 óta világrekorder William Pittet azonban nem tudta túlszárnyalni: az angol politikus 24 esztendős volt, amikor első ízben beleült a brit miniszterelnöki székbe.<img class="imgnotext" src="https://masolat.cafeblog.hu/files/2018/01/hegedus_2.jpg" alt="hegedus_2.jpg" /></strong></em></span></h4> <p style="font-weight: 400"><strong>Az a történelem kemény fintora, hogy Hegedűsnek utódja lett az elődje; éppen Nagy Imrének volt kénytelen visszaadni a kormányfői posztot 1956 októberében. Az viszont Hegedűs sajátos parádriposztja, hogy  később ő lett a Rákosi féle „ifjú gárda” sztárjai közül az első, aki nemcsak a politikusi pályának fordított hátat, de azoknak az világnézeti tanításoknak is, amelyek bázisán az egyébként senki által nem vitatott készségű és képzettségű közgazdász politikusi villámkarrierje elindult, majd kisiklott. <br /></strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong> 1973-ban politikai és ideológiai nézetei miatt - legyünk pontosak, revizionista nézeteket varrtak a nyakába -  elbocsátották az MTA Ipargazdasági Kutató Csoportjának immár nem különösebben rangos főmunkatársi  állásából, s kizárták a pártból, akkor már az MSZMP-ből.  Így <img class="imgleft" style="margin-right: 5px" src="https://masolat.cafeblog.hu/files/2018/01/marosan.jpg" alt="marosan.jpg" width="126" height="181" />- <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Maros%C3%A1n_Gy%C3%B6rgy_(politikus)" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Marosán György</a> után időrendben a legismertebbek közül másodikként – „dobogós helyet” vívott ki magának a Kádár-korszakban a   hazai politikai „kiátkozottak” és disszidensek között, - nem utolsó sorban azért, ahonnan elindult...</strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>    </strong><strong>    <span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif">Már ősz haja volt és szakálla, amikor személyesen megismerkedtünk. Akkor készült el „A történelem és a hatalom igézetében” című, életrajzi elemzésnek szánt művével, s azt beszéltük meg, hogy annak 1988-as megjelenése előtt - ráadásul a Kossuth Könyvkiadó készült kiadni - milyen részleteket közlünk belőle az általam szerkesztett erősen politizáló magazinban, a Képes7-ben. Ez akkor már lehetséges volt, a bocsánatos vétkek sorában, amiért hivatalosan meg sem orroltak a Duna-parti Fehér Házban. Özönlöttek már oda csőstől az ennél jóval nagyobb gondok.<br /><br /><br /><img class="imgright" style="margin-left: 5px" src="https://masolat.cafeblog.hu/files/2018/01/handras.jpg" alt="handras.jpg" width="218" height="290" /></span></strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>            </strong><strong>        - Elszámolok mindazzal, amihez közöm volt - mondta tömören, csendesen, s akik olvasták a könyvet, tudják, hogy valóban ezt tette. A kiadóval egyetértésben írták a kötet legvégére, hogy Hegedűsnek „a privát terrénumot meghaladó mondanivalója részleteiben és egészében is vitatható”. Ez azóta - úgy gondolom - még inkább igaz.</strong><strong>            </strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>      <a href="https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=102963&type=22" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Milan Kundera</a> egy gondolatával kezdte a beszélgetésünket. Felolvasta, később megtaláltam, Hegedűs könyvében is, így pontosan idézem.</strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>            “A mámort, amitől megittasultunk, rendszerint a hatalom mámorának nevezik, de (egy kis jóakarattal) kevésbé szigorú szavakat is használhatnék: minket a történelem bűvölt meg; megmámorosított, hogy felpattantunk a hátára, s magunk alatt éreztük; igaz, hogy többnyire csupa hatalomvágy lett belőle...”</strong><strong>            </strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>          Ezt tekintette élete magyarázatának: a mámort, az azt követő kijózanodást, és mindkettő tudatos vállalását. Céljának pedig felvállalta az okok keresését mindhalálig. Nem felejthető mondatokat is hallottam akkor tőle.<br /></strong><strong>            </strong><strong>        - Damaszkuszban ugyan jártam, s volt, hogy úgy gondoltam, onnan jutottam el egy másik útra. De sohasem tekinteném magam valamifajta mai Pál apostolnak, ha vannak is, akik azt próbálnának faragni belőlem.  </strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>            </strong><strong>       Éppen, hogy nem érte meg a 21. századot.  1999-ben ment el: akár szimbolikus is lehet, hogy éppen október 23.-án….</strong><strong>         <img class="imgleft" style="margin-right: 5px" src="https://masolat.cafeblog.hu/files/2018/01/hegedus3.jpg" alt="hegedus3.jpg" width="239" height="324" />     </strong></p> <p style="font-weight: 400;text-align: left"><strong>    Aczél Endre kiváló történelempanoráma sorozatában, az<a href="https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=102963&type=22" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> „Acélsodrony” harmadik, a 80-as évekről</a> szóló kötetében írta meg 2011-ben: „Nagy Imréék kivégzésének harmincadik évfordulóján az immár Grósz Károly képviselte párt változatlanul azt vallotta, hogy az 1956-os forradalomról alkotott korábbi ítélet nem szorul felülvizsgálatra. Csak az 56-ban a közvélemény szemében ,negatív hősként’ szereplő, de 1973-től már a párt által kiátkozott szociológus, Hegedűs András tudott úgy nyilatkozni a Képes7 című hetilapban, hogy az ellenforradalom népfelkelés volt. Ez a szó lett utóbb Pozsgay Imre szlogenje, ma is kevesen tudják, hogy Hegedűstől lopta”. (459. oldal).</strong><strong>  </strong></p> <p style="font-weight: 400;text-align: left"><strong><br />   (Hegedűs A.   Bata István hadügyminiszterrel 1955. május 1.)  <img class="imgnotext" src="https://masolat.cafeblog.hu/files/2018/01/hegedus.jpg" alt="hegedus.jpg" width="346" height="263" />    </strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>       A főszerkesztőként akkor nevemmel jegyzett lap szerepét a rendszerváltó években -  amelyeken józan ésszel legalább az 1988-90-es korszakot illik érteni -, nekem lehet a legkevésbé tisztem politikailag, ezt történelmileg minősíteni: de a tények, tények. S nemcsak az ominózus Hegedűs ügyben. Mai fideszesek fellapozhatják akkori alapítóik 1988(!)-ban a lapban megjelent nyilatkozatait is. Nem egyet…</strong><strong>            </strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>        De maradjunk Hegedűs Andrásnál.</strong><strong>             </strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>      A Kossuth Kiadó (!) által 1988 nyarán „A hatalom és a történelem igézetében” címmel kiadott könyvéből a Képes7 három folytatásban közölt nem akármilyen részleteket. Ezek bevezetőjeként jelent meg „A történelem ,balekja’ visszanéz” című, a lap címoldalán külön is jelzett  hosszú interjú (augusztus 13.). A negyvenedik oldalon olvasható: „Ha Rákosi menesztése után nem én, hanem Nagy Imre lett volna a miniszterelnök és Kádár János a párt első titkára minden bizonnyal elkerültük volna az 56-os nemzeti felkelést.” A Képes7 interjút készítő munkatársa ennek hallatán kérdezett rá: „Így nevezi? Hallottam már forradalomnak, ellenforradalomnak, októberi sajnálatos eseménynek…” Hegedűs András válasza pedig: „Szerintem nemzeti felkelés, amit nem forradalmárok csináltak, hanem a nemzeti ellenállás névtelen tömegei. Ebből az ellenállásból bontakozott ki a nemzeti felkelés.”<img class="imgleft" style="margin-right: 5px" src="https://masolat.cafeblog.hu/files/2018/01/kp7.jpg" alt="kp7.jpg" width="316" height="237" /></strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>             Hegedűs András újból nyilatkozott a lap 1988 december 10-i számában. Ebben már a „népi nemzeti felkelés” kifejezés szerepel (41. oldal), amiről addigra kiderült, hogy Hegedűs már a könyvében is nevezte így azt, ami 1956-ban történt, s ez ellen a Kossuth lektorai sem emeltek kifogást. </strong><strong>          </strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>      Ekkor – egyéb ügyek mellett, amelyek így-úgy mindmáig visszaköszönnek a politikában - szóba került egy másik, akkor nem kevésbé időszerű téma is: a hadikiadások lefaragása, beleértve – bár szőr mentén - a szovjet csapatok kivonása Magyarországból. Így fogalmazott az ex-miniszterelnök: „Néhány hete az Országos Béketanács által hivatalosan rendezett nemzetközi békekonferencián felvetettem… hogy Magyarország, ennek ellentételeként pedig egy időben Görögország fokozatosan kezdje el a leszerelést és tegyen megfelelő politikai lépéseket is.” A következő mondatból pedig félreérthetetlenül kiderül, hogy Hegedűs szerint a „megfelelő politikai lépés” nem más, mint „a külföldi katonai támaszpontok felszámolása”. </strong></p> <p style="font-weight: 400"><strong>     Lehet gondolkozni, melyik ország tartott fenn akkor külföldi katonai támaszpontokat Magyarországon, – s ki emlegette ezek felszámolásának lehetőségét  a nyilvánosság előtt elsőként, hol és mikor.</strong><strong> Ez is történelem – ha már…<img class="imgnotext open-in-modal" src="https://masolat.cafeblog.hu/files/2018/01/varsoi.jpg" alt="varsoi.jpg" width="425" height="283" /><br /><br />(Hegedűs András  Magyarország részéről aláírja a Varsói Szerződést 1955. május)</strong></p>rich