1.0Sub rosa - emlékekhttps://masolat.cafeblog.huKocsis T.https://masolat.cafeblog.hu/author/xhappy150gmail-com/<p><strong>Elődök sorát követően, lányom, unokáim jóvoltából berobbant az életünkbe <img src="http://m.blog.hu/ro/rozsalatt/image/2017-s-alom-8h-3.jpg" alt="2017-s-alom-8h-3.jpg" class="imgnotext" />egy aprócska kutya.  Ahogyan illik, napok alatt szeretetre késztette a család apraját, nagyját. Amikor éppen nem alszik örökmozgó, kávé-fehér keverék a színe, olyan a fajtája, hogy soha sem lesz belőle óriás.<br /><br /> „Típusára” nézve havannai pincs(i) vagy ha jobban tetszik:<img src="http://m.blog.hu/ro/rozsalatt/image/5-face.jpg" alt="5-face.jpg" class="imgnotext" />Bichon havanese, Havanese, Bichon Havanais, Havana Silk Dog. Tehát kubai eredetű. S éppen, mert latin-amerikai az eredete – a hivatalos iratokon szereplő néven, Domoszlói Vadász Szimba mellett – hamisítatlan kubai nevet keresett számára a gazdanép. De: nehogy már kölyökebként politikai konfliktusokba keveredjen, a Fidel nem kívánatosnak mondatott, hát lett belőle – mindnyájunk Pablo-ja. Feleségem személyes felfedezéseként pedig egyben a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda névrokona, akinek -  Somlyó György fordításában – „Szonáta néhány fenyővel” címmel verse is született a tengert szerető kutyáról:</strong></p> <p><strong>„Nincs is jobb mint reggeli nyolckor</strong></p> <p><strong>a tajtékok közé merülni</strong></p> <p><strong>egy kutya szaglássza a tengert</strong></p> <p><strong>nincs túl nagy bizalma a vízhez</strong></p> <p><strong>miközben a habok zuhognak…”</strong></p> <p><strong> Mivel, hogy Pablo – első heteiben szárszói lakosként -  rajong a vízért: csak éppen neki, hisz mégis csak magyar eb, a Balaton a Riviéra. S   úszik azóta is szárazon és vízen a vidámságban, ismerkedik a számára csupa meglepetés, öröm, derű világgal. Ahogyan ezt tették összes családunkba keveredett elődei is, - amikor tehették…</strong></p> <p><strong>Mert nálunk a történelemről szóló igazság az: <span style="font-family: 'arial black', sans-serif">nem könnyű a mi famíliánkban kutyának lenni.</span></strong></p> <p><strong>Az első kutyám, gyönyörű <a href="http://www.magyar-vizsla.eoldal.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">magyar vizslá</a>hoz<img src="http://m.blog.hu/ro/rozsalatt/image/rovidszoru-vizsla2.jpg" alt="rovidszoru-vizsla2.jpg" style="margin-right: 5px" class="imgleft" width="125" height="182" /> illően az előkelő Royal nevet viselte. A kertben lakott, hivatalos rangja szerint a házat őrizte Zuglóban, abban az időben, amikor <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Eckhardt_Tibor" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Eckhardt Tibor </a>„ébredő” és „fajvédő” magyarból irányt változtatott, s 1932-ben - az első számú pártalapító,<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Ga%C3%A1l_Gaszton" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> Gaál Gaszton</a> <img src="http://m.blog.hu/ro/rozsalatt/image/gaaal.jpg" alt="gaaal.jpg" width="120" height="160" style="margin-left: 5px" class="imgright" />hirtelen halálát követően - a maga módján akkor többé-kevésbé baloldalinak számító Független Kisgazdapárt elnöke lett. Ebben a minőségében vendégeskedett többször is nálunk, újságíró édesapámnál, s ebből támadt az a váratlan baj, hogy a derék politikus „beleszerelmesedett” a kutyámba, ami meglepően lángoló viszonzásra talált az ebnél. De az igazi meglepetést az okozta, hogy amikor Eckhardt - mint aki akkor már közismerten az angolszász irányzatot támogatta a németekkel szemben, - 1940-ben (5 éves sem voltam), elhagyta Magyarországot. A még semleges Amerikába távozott, Horthy és <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Teleki_P%C3%A1l_(politikus)" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Teleki Pál</a> egyetértésével, az utolsó előtti lehetséges pillanatban, s arra kérte apámat, adja neki Royalt, hogy magával vihesse „honvágy elleni gyógyszerként”. Megkapta a kutyát - és az egy Lady nevű hölggyel közösen dinasztiát alapított az Óperencián túl.</strong></p> <p><strong>A második számú kutyát 1943-ban kaptam, <img src="http://m.blog.hu/ro/rozsalatt/image/ecs_black.jpg" alt="ecs_black.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="185" height="277" style="margin-right: 5px" />fekete spániel volt, Tutyi névre hallgatott - és mindössze nem egészen két évig. 1944-45-ben kitanulta, hogyan viselkedjék bombázáskor, Budapest ostroma alatt kilövéskor és belövéskor, sőt akkor is, amikor németek katonák a szemben lévő házból egy álló éjszakán át lőtték a házunkban a szovjeteket (és a pincében minket). A békét azonban „elhibázta”. Korgó gyomorral megismerkedett egy hentessel az Amerikai út elején, túl a Thököly úton lévő síneken, s oda járt naponta oda-vissza enni. Csak éppen azt nem tudta, hogyan kellett volna körülnézni, amikor visszatértek a fegyvermentes idők. Az első napon elütötte az újra közlekedő villamos...</strong></p> <p><strong>A következő ebtörténet derűsebbre sikerült. Bundi amolyan komondor-kuvasz keverék volt, s keresztapámékkal Jugoszláviából érkezett hozzánk, amikor a történelem már túllépett Tito „láncos kutya” korszakán. Rokonságunk hazaköltözésében 1960-ban váratlan szerep jutott a horgosi jugoszláv határőrök szabályokat is áthágó állatszeretetének.</strong></p> <p><strong>A határállomáson ugyanis kiderült, hogy a Lukács házaspár és autójuk papírjai rendben voltak, arra azonban nem gondoltak, hogy Bundi sem hagyhatja el Jugoszláviát megfelelő iratok nélkül. Kibogozhatatlannak látszott a dolog - a család kutya nélkül nem volt hajlandó tovább hajtani -, amikor a parancsnokló tiszt nagyhírtelen „megvilágosodott”, és átvágta a csomót.</strong></p> <p><strong>- Ha elindulnak, a kutya maguk után fut, ugye? - kérdezte váratlanul. János nagybátyám pillanatok alatt vette a lapot.</strong></p> <p><strong>- Persze, jön majd mellettünk, szólni sem kell neki - felelte.</strong></p> <p><strong>- Akkor tehetetlenek vagyunk vele szemben, nosza. Dovidzsényja, a viszontlátásra - intett a határőr.</strong></p> <p><strong>Mi meg a határ innenső, röszkei oldalán csak azt láttuk, hogy Bundit kitessékelték a kocsiból, az autó nekilódult, a meglepett kutya pedig - mit tehetett volna mást - rohant mellettük Magyarországra - illegálisan...</strong></p> <p><strong>Következő családi kutyánk hozzánk költözésébe is alaposan belejátszotta politika. Az MTI tudósítójaként az akkor két részre szakított Berlinben dolgoztam, amikor 1976-ban vacsorán vendégeskedett nálunk <a href="https://de.wikipedia.org/wiki/Kurt_Blecha" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Kurt Blecha </a>NDK tájékoztatási államtitkár, egyébként közismert „kutyaőrült“, aki többek között arról volt nevezetes, hogy tökéletes vadászebnek képezett ki egy német juhászkutyát, amit ép ésszel elképzelhetetlennek tartottak. <br />Kati lányom éppen ez időtájt lázongott  kutyáért (ahogyan most megismétlődött, Pablo-t kiimádkozva magának és kisebbik lányának): meg is kapta Blehától Peggyt, s mert ajándék volt a csöpp fekete „pudli”, a család „Staatspuddle”-nak (állami pudli) minősítette a hivatalosan fajtiszta – NDK-s létére Peggy von Czernowitz néven bejegyzett - csöppnyi törpeuszkárt.<img src="http://m.blog.hu/ro/rozsalatt/image/pudli.jpg" alt="pudli.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="361" height="500" /></strong></p> <p><strong>Peggy jóval több, mint egy évtizeden át tartozott hozzánk. Akkorra volt a pici kutya „hatalma”, hogy egyszer, Berlinből hazafelé jövet, neki köszönhetően léptük át útlevél-ellenőrzés nélkül az NDK-csehszlovák határt. A német oldalon, Zinnwaldnál, ahogyan kell, beálltunk a kilépős személyautók sávjában és vártuk a határőrt. Mellettünk egy nagy teherautó állt, amely körül nyüzsögtek a határőrök és vámosok. Hölgy uszkárkánk viszont - akkor már több kutyagyermek tiszteletreméltó anyja - azt is észrevette, hogy a csapathoz egy, mint utóbb nyilvánvalóvá vált, hímnemű farkaskutya is tartozott. Peggy rávakkantott, az meg, meghallotta, hagyott hát csapot-papot, munkát, s jött inkább ismerkedni: gazdája, egy vámőr elképesztő bosszúságára. Az a kutyája után rohant, elkapta a nyakörvét, s visszarángatta a teherkocsihoz. Nekünk meg azt sziszegte be az ablakon:</strong></p> <p><strong>- Nem látják, hogy kábítószert talált a kutyám? Tűnjenek el innen, de azonnal!</strong></p> <p><strong>S hivatalos kiléptetés helyet egyetlen türelmetlen intéssel átzavart minket Csehszlovákiába. Gondolom, azóta sem érdekli, rendben volt-e például a kutyánk oltási igazolványa. A mi útleveleinkről nem is beszélve...</strong></p> <p><strong>Peggynk – szomorúan véletlen egybeesés - éppen 1989. június 16-án távozott az élők sorából. Üres utakon vittük az állatkórházba, ahol elaltatták, Nagy Imre és társai újra temetése idején.</strong></p> <p><strong>Peggy óta mostanáig nem volt kutyánk: családtagot nehéz lehet pótolni, akkor sem, ha az négy lábon jár...</strong></p> <p>-         <span> </span><strong>.    -</strong></p> <ol> <li><strong> ráadás.</strong></li> </ol> <p><strong>1968 nyarán egy gyönyörűséges, nagy testű, hófehér komondor érkezett a belgrádi magyar nagykövetségre. Akkor az MTI jugoszláviai tudósítójaként éppen beálltam az autómmal a követség udvarára, amikor levezették a házból a kutyát.</strong></p> <p><strong>- Kié? - kérdeztem a követi kocsit éppen tisztogató Dohány Józsefet, a nagykövet sofőrjét.</strong></p> <p><strong>- Otthonról küldték, Titoé lesz - felelte. Rám szakadt a szemembe könnyeket termő nevetés.</strong></p> <p><strong>- Hívd azonnal Marjait! De gyorsan - mondtam. A kemény, de csupa ész diplomata-politikus, <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Marjai_J%C3%B3zsef" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Marjai József <img src="http://m.blog.hu/ro/rozsalatt/image/marjai.jpg" alt="marjai.jpg" width="190" height="126" style="margin-right: 5px" class="imgleft" /></a>levágtatott. Tudta, épeszű „mezei” tudósító nem meri leszalajtani ok nélkül a nagykövetet az emeletről. Csak rámutattam arra, ami összekapcsolta a kutyát a kísérőjével. Egy lánc volt.</strong></p> <p><strong>- Megjött Pestről a láncos komondor...</strong></p> <p><strong>Tito persze már ékes bőrövvel kapta meg - Kádár János ajándékát.</strong></p> <ol start="2"> <li><strong> ráadás.</strong></li> </ol> <p><strong>Nagymamámnak egy Mimi nevű, őzike lábú kis fekete rattlerje volt, és ha felhangzott a rádióban (akkor még nem volt tv) a Bohémélet Mimi áriája, rohant a készülékhez. Újra és újra azt hitte, őt hívják...</strong></p>rich