Sub rosa - emlékek

A bukásra ítéltek – Fock és Grósz

Fock Jenő (1916-2001) volt számomra a klasszikus Kádár korszak legmarkánsabb kormányfője: pontosabban a leginkább célratörő, aki mert előre nézni, cselekedni, felelősséget vállalni, akár öngyilkos bátorsággal őszintén szólni, zárt körben csakúgy, mint a legnagyobb nyilvánosság előtt, itthon és külföldön, akár Moszkvában is. S merte vállalni az előre látható bukást. Ennél többet pedig aligha várhatott tőle bárki. Kidolgozta… Tovább »

Ketten tizedesként – Veres Péter és én…

Ketten tizedesként – Veres Péter és én… Veres Péter, iró, hadügyminiszter (1897-1970)   Öt éves NDK- nyugat-berlini küldetésem idejére esett a Varsói Szerződés egyik, az NDK területén megtartott összevont nagy hadgyakorlata. Ebbe csöppentem bele, számomra meglepő módon. Máig sem tudom, mennyire fér ez bele a katonai rendbe, de úgy lettem – minden formális  behívás  mellõzésével – a… Tovább »

Miniszterelnöki galéria Két vidéki úr: Dinnyés és Münnich

(Életem több miniszterelnök epizódszereplőjéről olyan események ragadtak meg az emlékezetemben, amelyek villanásnyira érzékeltethetik: bár valamennyien ugyanazt a magas posztot érték el, mégis legalább annyira különböztek egymástól, amennyire közös volt a hivataluk.) Dinnyés Lajos (1901– 1961) jómódú, középbirtokos református nemesi családból származott, gazdálkodott, a 30-as évek elejétől   volt kisgazdapárti politikus s a háborút megelőző években két ciklusban parlamenti… Tovább »

Marosán György – ahogyan én láttam, 110 éve született

Igyekszem úgy fogalmazni, hogy a lehető legközelebb álljon az igazsághoz, – ami nem könnyű. Akkor sem volt felhőtlen dicsőség, amikor megtudtam, ma meg különösképpen nem az: Marosán György (1908. május 15. – 1992. december 20.), mondjuk úgy, kedvelt engem, –  ahhoz képest, hogy újságíró voltam. Ezt – maga mondta – egy 1958-ban született cikkemnek köszönhettem, amelyben… Tovább »

Kádár „szürke eminenciásai” – Óvári és Katona

Óvári Miklós (1925 – 2003.)  egyike volt Kádár János szürke eminenciásainak. Ahogyan a másik, Katona István (Budapest, 1928 – 2006) is: mindketten hosszú éveken át Kádár Jánosnak a közvetlen közelében szolgáltak, – bár koránt sem az egyesek által méltatlanul szolgainak mondott értelmében. Akik ismerték őket, nehezen tagadhatják, hogy felkészülten töltötték be ezt a nem hivatalos tisztet. A kiugrott katolikus pap apától (!)… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!