Sub rosa - emlékek

 Amerigo Tot (1909-1984) a magam mércéje szerint azért Tóth Imre is, mert így írta alá azt a levelét, amelyet röviddel a halála előtt kaptam tőle, s egyedülálló ritkaságként maradt meg személyes kincseim között. Ha így írta, biztosan azért tette, mert magyar művésznek érezte magát, amikor az MTI egyik vezetőjeként tett római látogatásom előtt fotografálási céllal… Tovább »

Elődök sorát követően, lányom, unokáim jóvoltából berobbant az életünkbe egy aprócska kutya.  Ahogyan illik, napok alatt szeretetre késztette a család apraját, nagyját. Amikor éppen nem alszik örökmozgó, kávé-fehér keverék a színe, olyan a fajtája, hogy soha sem lesz belőle óriás. „Típusára” nézve havannai pincs(i) vagy ha jobban tetszik:Bichon havanese, Havanese, Bichon Havanais, Havana Silk Dog…. Tovább »

  120 éve, 1897. szeptember 20.-én született (1966-ban halt meg) Tamási Áron. Egyetlen mondatával kiérdemelte volna a helyét a magyar írók legnagyobbak között: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. De ennél sokkalta többet hagyott ránk. Életrajz Ábel-könyveivel (Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában) a legolvasottabb magyar próza- és drámaírók közé… Tovább »

Kína sokezer éves ismert történetéből nekem olyan esztendők jutottak, amelyekben porcelánok gyűjtögetése helyett – keserű újságírói köteleségként –   főként arról kellett beszámolnom naponta Pekingből Budapestre, hogyan rombolják a világ egyik legősibb kultúrájának kincseit. 1966-ban nekem robbant ki az a vandalizmus, amely a szó legszorosabb értelmében az emberiség – benne a kínaiak – által évezredek által… Tovább »

  A történelem Debrecenből is visszaköszön. Mert, hogy Vlagyimir Putyin friss egyetemi díszpolgársága kapcsán a cívis város egyetemének “honoraris causai” között Kállai Gyula neve is felbukkant. Igaz, ő díszdoktori címet kapott 1975-ben. Pontosan abban az évben, amikor az az MSZMP XI. Kongresszusán – Fehér Lajos és Nyers Rezső  társaságában – kiejtették a Politikai Bizottságból, amelynek… Tovább »