Sub rosa - emlékek

     Kocsis Tamás      (Páromnak és gyerekeinknek – emlékezésül szüleinkre -, abban a reményben, hogy unokáimnak ez csak furcsa történelemóra. Juli húgomnak, hogy tudja, akárhol van is, nincs egyedül. Buffalóba meg Kálmán Tamás professzornak az „örök iker” jogán).               SUB ROSA – avagy megíratlan megírandók azokról, akikkel a szó legszorosabb értelmében bébi koromtól öregkoromig… Tovább »

Miért 1945 szeptember 1.-je, illetve 2.-ika?  Vagyis csak hetekkel azután, hogy az amerikaiak atombombát dobtak augusztus 6.-án Hirosimára, majd 9.-én Nagaszakira. Pedig Hirohito japán császár ezek pusztító hatására utasította a háború irányításáért felelős legfelsőbb tanácsot, hogy az fogadja el a szövetséges hatalmak által lefektetett feltételeket. S ennek jegyében – titkos tárgyalások és egy sikertelen államcsíny… Tovább »

 Belgrád volt számomra az „ahonnan” 1968. augusztus 21.-én, Csehszlovákia katonai megszállásakor, ahol az MTI tudósítójaként dolgoztam. A nap számomra, kora reggel 6 óra előtt kezdődött.    A telefon ébresztett, s a Magyar Rádió telefonközpontja közölte velem: „Kapcsolom Pálos Tamás kormánybiztost”. Meglepődtem. Hiszen Pálos Tamás nem a rádióban, hanem az akkor pártközpontként szolgáló Fehér Ház  MSZMP… Tovább »

Rövid betegség után, 88 esztendős korában, 2018.december 21-én elhunyt Lakatos Ernő, az MTI korábbi vezérigazgatója, volt MSZMP-s politikus – tájékoztatta a család az MTI-t. Lakatos Ernő 1930-ban született Budapesten. 1960-tól ’62-ig a Magyar Rádió belpolitikai rovatvezetője, 1962-tól ’69-ig a Magyar Ifjúság főszerkesztő-helyettese, 1969-1977 között a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának általános elnökhelyettese volt. 1977-ben lett a Magyar… Tovább »

  Antall Józsefnek (1932-1993), a rendszerváltás érkezési oldala első miniszterelnökének – 1990-től haláláig töltötte be karizmatikus céltudatossággal e posztot – méltán gazdag portréirodalmához mindössze egyetlen ceruzavonással tudok hozzájárulni: az is kettőnk közös gyermekkorából való. De úgy érzem jellegzetes pillanatkép ez arról az emberről, aki már gondolkodásra kész legifjabb korától tudatosan gyűjtött magába minden lehetséges ismeretet a… Tovább »

Fock Jenő (1916-2001) volt számomra a klasszikus Kádár korszak legmarkánsabb kormányfője: pontosabban a leginkább célratörő, aki mert előre nézni, cselekedni, felelősséget vállalni, akár öngyilkos bátorsággal őszintén szólni, zárt körben csakúgy, mint a legnagyobb nyilvánosság előtt, itthon és külföldön, akár Moszkvában is. S merte vállalni az előre látható bukást. Ennél többet pedig aligha várhatott tőle bárki. Kidolgozta… Tovább »

Ketten tizedesként – Veres Péter és én… Veres Péter, iró, hadügyminiszter (1897-1970)   Öt éves NDK- nyugat-berlini küldetésem idejére esett a Varsói Szerződés egyik, az NDK területén megtartott összevont nagy hadgyakorlata. Ebbe csöppentem bele, számomra meglepő módon. Máig sem tudom, mennyire fér ez bele a katonai rendbe, de úgy lettem – minden formális  behívás  mellõzésével – a… Tovább »

(Életem több miniszterelnök epizódszereplőjéről olyan események ragadtak meg az emlékezetemben, amelyek villanásnyira érzékeltethetik: bár valamennyien ugyanazt a magas posztot érték el, mégis legalább annyira különböztek egymástól, amennyire közös volt a hivataluk.) Dinnyés Lajos (1901– 1961) jómódú, középbirtokos református nemesi családból származott, gazdálkodott, a 30-as évek elejétől   volt kisgazdapárti politikus s a háborút megelőző években két ciklusban parlamenti… Tovább »

Igyekszem úgy fogalmazni, hogy a lehető legközelebb álljon az igazsághoz, – ami nem könnyű. Akkor sem volt felhőtlen dicsőség, amikor megtudtam, ma meg különösképpen nem az: Marosán György (1908. május 15. – 1992. december 20.), mondjuk úgy, kedvelt engem, –  ahhoz képest, hogy újságíró voltam. Ezt – maga mondta – egy 1958-ban született cikkemnek köszönhettem, amelyben… Tovább »

Óvári Miklós (1925 – 2003.)  egyike volt Kádár János szürke eminenciásainak. Ahogyan a másik, Katona István (Budapest, 1928 – 2006) is: mindketten hosszú éveken át Kádár Jánosnak a közvetlen közelében szolgáltak, – bár koránt sem az egyesek által méltatlanul szolgainak mondott értelmében. Akik ismerték őket, nehezen tagadhatják, hogy felkészülten töltötték be ezt a nem hivatalos tisztet. A kiugrott katolikus pap apától (!)… Tovább »